Kritika - Fejervari Zsolt

 Concertos for Double Bass and Orchestra - Nagybőgőversenyek

  Heti Válasz


"Ritkán hallhatjuk a bőgőt szólószerepben. Nem csoda, hiszen egy szál bőgővel kiállni a pódiumra - még kamarazenekar támogatásával is - rendkívül nehéz feladat. Kevés muzsikusnak adatik meg olyan hangszertudás, virtuozitás, muzikalitás, fizikum, melynek birtokában veheti hozzá a bátorságot. Közéjük tartozik Fejérvári Zsolt, a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője, aki szólójátékával - versenyművekkel vagy kamarakoncerteken -, valahányszor pódiumra lép, elkápráztatja a közönséget. A hallgató nem hisz a fülének, a néző a szemének, miként futnak Fejérvári Zsolt ujjai, hogyan lehet ilyen könnyedén, tisztán, pontosan, színesen, ha kell, keményen, ha kell, líraian megszólaltatni ezt a hatalmas hangszert, szinte úgy, mintha a kisebb testvér, egy cselló lenne a kezében. Sok "öcskös", gordonkás bizony irigyelheti ezt a "bátyi" hangszertudást.

Fejérvári Zsolt - aki 1996-ban Cremonában második díjat nyert a nemzetközi Bottesini nagybőgőversenyen, megjárta a rangos svájci együttes, a Suisse Romand Zenekar csapatát, és rendszeres résztvevője a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjeinek - 2003-ban a XVIII. század egyik leghíresebb nagybőgővirtuóza, Johann Matthias Sperger művével győzött a Fesztiválzenekarban zajlott Végh Sándor versenyen. A különlegesen szép bőgőkoncertet azóta hangversenyeken is nagy sikerrel szólaltatta meg, s most itt a kompozíció világelső lemezfelvétele a Lesták Bedő Eszter irányította Erkel Ferenc Kamarazenekarral (művészeti vezető: Áldor Lili). Sperger művéhez Johann Baptist Vanhal bőgőversenye társul.

És ez a CD tényleg "bőgnivalóan" jó.

(dm)

  Café Momus


"Fejérvári Zsolt számos rangos verseny díjazottja, a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetõje. Kitûnõ, könnyed játéka pillanatok alatt eloszlatja minden kétségünket afelõl, vajon teljes értékû hangszernek tekinthetõ-e a nagybõgõ. A hangszíngazdagság a mackós dörmögéstõl a lágy szerelmi vallomásig, a fényes, csellót idézõ színektõl a nazális, "gamba-hangokig" terjed. Eltekintve néhány kisebb intonációs problémától - ami ezen a hangszeren talán kikerülhetetlen - a virtuóz részeket is gond nélkül, magától értetõdõ egyszerûséggel játssza a mûvész.
Az Erkel Ferenc Kamarazenekart öröm hallgatni. A hangzás dús, egységes, tiszta és világos, zeneileg jól megformált, éppen annyi, amennyire szükség van.
 
A szólista és a zenekar kiválóan együttmûködve, természetes egyszerûséggel vezetnek végig bennünket a muzsika folyamatán."

(Johanna, 2006.március 13.)


Index


"Az Erkel Ferenc Kamarazenekar már letette a névjegyét jól sikerült és e korszakot idéző lemezeivel, Fejérvári Zsolt pedig többszörös versenygyőztesként kápráztat el bennünket hangszerének kecses, és szinte fényes hangjával, miközben remekül andaloghatunk vagy szórakozhatunk ezen sokáig feledett kompozíciókon."


  Gramofon


"Vanhal műve kellemes, gáláns zene. Jó értelemben véve egyhangú. Spergeré kevésbé egységes, nagyobb eszköztárral kisebb hatást ér el. Az előadás azonban kiváló. Fejérvári Zsolt csodálatosan bőgőzik, bársonyos, finom hangzással, biztos technikával. A lemezt hallgatva nem kérdés, alkalmas-e ez a sokszor elhanyagolt és lenézett hangszer a szólista szerepre, zenekarral való versengésre - legalábbis lemezen és megfelelő akusztikájú teremben. Az elfelejtett, könyvtárakból előásott könyvek közt kevés az igazán érdekes, ám ha ilyen kiváló előadásban szólalnak meg, azonnal magukkal ragadják a hallgatót. Az Áldor Lili és Lesták Bedő Eszter vezette kamarazenekar igényesen, felkészülten kísér, lágy modoruk illik a koncertekhez. First - és first class - recording."

Z[ay] B[alázs], Gramofon, 2006. nyári szám


 Papiruszportál


"Kitûnõ, ízes elõadást varázsolt elénk a fiatal mûvész, zeneileg és technikailag egyaránt hibátlanul. Szépen kivitelezett dinamikai ívek, különösen a lassú tételben, virtuóz futamok, ne felejtsük el, hogy egy nagy szekund lefogása 8-10 centi a hangszeren, szép hangszín bûvölte el a zenészkollégákat is. A zenekar mintha hímes tojásokon lépkedne, hiszen a fiziológiai jelenségek miatt kevéssé hallhatóak a gyors, mély hangok. Üdítõ színfolt volt a mû. Ráadásként Bach G-dúr csellószvitjének Menüett tételét hallhattuk"

(szabói)


  Csengery Kristóf - Muzsika


"… Annál hatásosabban érvényesült Vanhal E-dúr nagybőgőversenye, melyet Fejérvári Zsolt előadásában hallgatva nem csupán egy kitűnő kompozíció, de egy ígéretes előadóművész felfedezésének is részesei lehettünk. Fejérvári, akiről a műsorfüzetben az állt, hogy zeneakadémiai tanulmányai és a Müncheni Kamarazenekarnál eltöltött két év után 1994 óta a Fesztiválzenekar szólamvezetője, egyszerűen levette lábáról a közönséget. A lelkesedés jogos: az utóbbi években néhány fiatal magyar nagybőgős koncertjeiről írva, többször nyugtázhattam örömmel az újabb generációnak azt a törekvését, amely mintha minőségi változást igyekeznék előidézni a hangszer hazai kultúrájában. Most azonban Fejérvári teljesítményével akaratlanul is összehasonlítva őket, úgy találom, valamennyiük játékából hiányzik valami. Ez a fiatal muzsikus olyan harmóniában tárt elénk hangszeres perfeciót, kerekded formálást és kiegyensúlyozottan szuggesztív karakterizálást, nehézkes instrumentumán keresztül olyan könnyedén s olyan közvetlenséggel érvényesítette a darab priméren zenei mondanivalóját, s legfőképp oly természetes egyszerűséggel sugározta magából a zenélés örömét, hogy az minden elismerést megérdemel. Jó volna őt mihamarabb önálló esten, kamarazenészként is hallani."

Csengery Kristóf, Muzsika, 1994. október


  Molnár Szabolcs - Muzsika


"A koncert felütése Kocsár Miklós Ünnepi fanfárja volt (három harsonára), ám a szezőtől e hangulatos toronyzenénél fajsúlyosabb darabot is hallhattunk. A nagybőgőre komponált 1988-as Epitaffio Fejérvári Zsolt ihletett és makulátlan előadásában csendült fel. A körvonalaiban rapszódiára emlékeztető mű jól követhető eseménytörténetével nem maradt hatástalan."


 Fáy Miklós - Népszabadság


„…de mondjuk a Falun ciklus alatt [Budapesti Fesztiválzenekar, vezényelt Fischer Iván] így sem tudok szabadulni Fejérvári Zsolttól. Pontos, lelkes, odaadó muzsikus, és pont annyi szól a nagybőgőből, amennyi kell. Amennyi biztos alapot jelent, és nem telepedik rá a többiekre. És nem is nagyon halványan az az érzésem, hogy tényleg esetleges a választás, bárkit kiválaszthatnék a zenekarból, hasonló élményt jelentene...
 ”

 Café Momus

Érthetetlen, hogy miért nem lehetett a continuót hallani, így Fejérvári Zsolt bámulatos basszusa egymagában jelentette az ellenpont és harmóniai biztonság tökéletes bázisát.

 Retkes Attila - Magyar Hírlap

… A nagybőgő virtuóz, játékos szólamához, invenciózus cadenzáihoz harmonikusan illeszkedett a Fischer Iván vezényelte Fesztiválzenekar tartózkodó, ugyanakkor expresszív kísérete. A szokatlanul magas regiszterben megszólaló, mégis könnyed és elegáns nagybőgőfutamok emlékezetes élményt nyújtottak…

 Új zenei újság

"Dittersdorf E-dúr nagybõgõkoncertjét hallottuk a zenekar bõgõ-szólamvezetõjétõl, Fejérvári Zsolttól, aki ezzel a versenymûvel korábban a zenekar Végh Sándor versenyének egyik gyõztese lett. Bõgõkoncertet ritkán hallunk, nem is véletlenül. A mû még radikálisabban csökkentett zenekarral hatásos záródarab lett volna mondjuk egy kamaraest végén, hiszen ki ne csodálkozott volna rá a fõként kíséret szerepét betöltõ hangszer sokszínûségére, hajlékonyságára. (...) Nagyobb dinamikai lehetõségek híján maradt tehát a barokkos artikuláció, amelyet viszont olyan kifinomultan mûveltek az elõadók, hogy megint csak azt gyaníthatjuk, nagyon is elõnyös fényben láthattuk az egyébként nem különösebben nagyformátumú mûvet. Talán a kadenciák voltak azok, amelyek kissé súlyosra sikerültek a tételek arányaihoz képest. Bár a versenymû fináléjának hatását csökkentette némileg a zenekar kényszerû óvatossága, a szólista virtuóz, igen muzikális játékát ünneplõ taps ráadást kívánt, Fejérvári Zsolt pedig Bach G-dúr szvitjének Menüettjét adta elõ.

Galambosné Riskó Kata, MR Új Zenei Újság
2008. április 19.

 Papírusz Portál

"Kitûnõ, ízes elõadást varázsolt elénk a fiatal mûvész, zeneileg és technikailag egyaránt hibátlanul. Szépen kivitelezett dinamikai ívek, különösen a lassú tételben, virtuóz futamok, ne felejtsük el, hogy egy nagy szekund lefogása 8-10 centi a hangszeren, szép hangszín bûvölte el a zenészkollégákat is. A zenekar mintha hímes tojásokon lépkedne, hiszen a fiziológiai jelenségek miatt kevéssé hallhatóak a gyors, mély hangok. Üdítõ színfolt volt a mû. Ráadásként Bach G-dúr csellószvitjének Menüett tételét hallhattuk"

(szabói)

 Fejér Megyei Hírlap

"A szünet után Karl Ditters von Dittersdorf E-dúr nagybõgõversenye igazi kuriózumot kínált a szép számú publikumnak. A szólót a Fesztiválzenekar bõgõszólamának vezetõje, az 1996-os cremonai Bottesini-verseny gyõztese, Fejérvári Zsolt játszotta. A mûvész bámulatos virtuozitása önmaga korlátai fölé emelte eredendõen nehézkes hangszerét. Jóllehet hangja nem túl nagy, a hangszínek és karakterek gazdag bõségével rendelkezik, csellistákat megszégyenítõ beszédes vonókezeléssel, nagy zenei intelligenciával. Azt hiszem, mindent elárul, ha azt mondom: a zeneileg nem túl érdekes versenymû minden pillanatát õszinte élvezettel hallgattuk. A teljesen megérdemelt vastapsot Bach G-dúr csellószvitjének elegánsan könnyed Gigue tételével köszönte meg Fejérvári Zsolt."

(NN)

 Fáy Miklós - Népszabadság

 "A lélek talán azért maradt benn a hangverseny elsõ részében, hogy a másodikban végre kiszabadulhasson, és a fanyarnak, kétarcúnak, zagyvának, vegyesnek mondott Sosztakovicsszimfóniában, a 15.-ben megmutassa magát. Nagyon kellett hozzá a zenekar, mert a Sosztakovics-darabnak valóban sok arca van, mert nem csak hangszertömbként kell benne funkcionálni, de nehéz szólókat is teljesíteni kell. Teljesítik is, a legfeltûnõbb szépséggel a csellista Szabó Péter és a nagybõgõzõ Fejérvári Zsolt, de a többiekkel is minden rendben van."


 Fáy Miklós - Élet és Irodalom

 "Tudok cserébe szép élményekről is beszámolni, Várdai István szinte mindvégig tetszett, Fejérvári Zsolt nem is szinte, csak mindvégig, amikor játszott" (2011. április 15.)


 Csengery Kristóf - Új Zenei Újság

 "Ezután következett Bottesinitől a Grand Duo Concertant, ez egy hegedű- és egy bőgőszólamot léptet fel, ezek ketten duetteznek, jelen esetben a Fesztiválzenekar kitűnő koncertmestere, Eckhardt Violetta, és Fejérvári Zsolt volt a két partner. (...) [Fejérvári Zsolt] mindent tud, amit nagybőgőn lehet, itt aztán kell is mindent tudni, mert [Bottesini műve] tele van olyan technikás részletekkel, amelyeknek az ellenében kell megmutatni a muzikalitást. Nagyon jól meg tudta oldani Fejérvári Zsolt, hogy nem kötötte le túlságosan a figyelmünket az, hogy micsoda akrobatamutatványokat végez itt a nagybőgős, hanem tudtunk koncentrálni a zenére."

(Rádióbeszélgetés Kovács Sándorral, 2011. április 24.)


 Csengery Kristóf - Muzsika

 "A Weber-concertinóban tapasztaltaknál sokkal szerényebb kvalitás jellemzi ,,a nagybőgő Paganinije", Giovanni Bottesini hegedűre és nagybőgőre komponált Grand Duo concertantját, amelynek elsősorban az ad létjogosultságot a hangversenytermekben,hogy a bőgőszólam nyaktörő mutatványaival alkalmat teremt e hangszer ritka virtuózainak képességeik megcsillogtatására. Bármilyen tartalmatlan és üres is ez a darab,mégis örömmel hallgattam, mert Fejérvári Zsolt játszotta a mélyvonós hangszer szólóit. Fejérvárit régóta csodálom: kivételes tudású hangszeres virtuóz, és rendkívül intelligens, jó izlésű, kitűnő arányérzékű muzsikus, aki most is remekelt, és nemcsak a flageolet-hangokban. A teljes mű nagybőgőszólamát, annak minden részletét olyan technikai tökéletességgel és természetes zeneiséggel szólaltatta meg, mintha ez nem is volna különleges teljesítmény"

Muzsika, 2011. június

 Papiruszportal

 "Bottesini nem véletlenül kapta kortársaitól A nagybőgő Paganinije elnevezést, ez a műve is a rendkívüli technikai tudást mutatja: mindkét szólóhangszerestől a legvirtuózabb megoldásokat kéri. Bár a hegedűsöktől a közönség el is várja a gyors részek minél tökéletesebb játékát, a bőgő lehetőségeit szinte nem is ismeri. A Bottesini-darabban [Grand Duo Concertant Eckhardt Violettával, vezényelt Leonidas Kavakos] rácsodálkozhattunk a hangszer hangterjedelmére, az üveghangokra, az arpeggiókra. Fejérvári Zsolt egészen elképesztően jól játszott, (...) a két művész összjátéka míves, egymásra figyelő volt, apró rezdülésekből is megértették egymást."

(szabói, 2011 április 26.)


 Devich Márton - Heti Válasz

 "Ahol ő megjelenik, és játszani kezd, ott elpattan a megfeszített „zenei rugó”, és minden előadó-művészi energia a muzsikában összpontosul.
Eckhardt Violetta briliánsan hegedült, Fejérvári Zsolt pedig parádézott a Grand Duóban is. Rendkívüli könnyedséggel és virtuozitással zenélt vadonatúj mesterhangszerén, melynek hangja betöltötte az Olasz Intézet hatalmas terét. Szélsebesen szaladtak ujjai a hosszú, vastag húrokon, miközben tökéletesen tiszta volt az intonáció – egy bőgőversenyben olyan ez, mintha egy százas sprinternek kellene változatlan tempóban négyszáz métert futni… Hangja nemes, színes, egyszerre bársonyos és férfias. Minden nagybőgő így szeretne basszust énekelni, ha tudna. Fejérvári Zsolt kezében mindig tud. Semmi kétség: nekem ő a magyar Bottesini."

(A magyar Bottesini, 2011. április 21.)


 Fidelio - Orosz Ádám

 "Giovanni Bottesini bőgővirtuóz többek közt operaátiratokat készített hangszerének előtérbe helyezése céljából, ezek közül egyet, Bellini Az alvajárónak dallamait feldolgozó művét hallhattuk. Fejérvári Zsolt, a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője érezhetően lubickol szólamában, jól eső érzés látni azt, ahogyan a bőgővel bánik."

(2011 augusztus 17.)


 zetapress

 "Hosszan lehetne sorolni még a felejthetetlen pillanatokat, felidézni Frankl Péter zongora melletti atyáskodó kedves pillantásait, vagy Fejérvári Zsoltot, kinek keze alatt táncot járt a talán 20 kiló körüli nagybőgő"

(zetapress - NN, 2011. augusztus 18.)


 Fidelio - Józsa Botond

 "Utánuk egy igazi csemege jött: Giovanni Battista Borghi D-dúr szonátája különleges hangszerleosztásban: Rőmer Ádám brácsán, Fejérvári Zsolt pedig bőgőn játszott. Ez a hangszerpárosítás a huszadik századi zenében nem lenne meglepő, de egy barokk szerzőtől nagyon is az, Rőmer és Fejérvári pedig virtuozitásával és humorával rengeteget tett hozzá a műhöz"

(Tudósítás a Kaposfestről, Fidelio, Józsa Botond, 2012. augusztus 20.)


 Kritikus füllel - A Magyar Rádió műsora

 "... a harmadik tétel pedig, az a híres gyászindulós tétel, a "János bácsi" dallamára, ami egy nagybőgőszólóval kezdődik, hát ott is érdemes belehallgatni a kezdetébe, olyan csodálatos hangszínen szólal meg ez a kis nagybőgőhang, ami hát ugye egy nagyon ironikus dolog, és ez az egész gyászinduló, Mahlernek az iróniával, humorral való játéka, ez rögtön az I. szimfóniában, azt lehet mondani, hogy teljes vértezetben ott van. Az ember nem tudja eldönteni sokszor, hogy ezt [Mahler] most komolyan gondolta, mert annyira gyönyörű, vagy ez már igaziból túlcsordult..." (Mahler: I. szimfónia, Budapesti Fesztiválzenekar, vez. Fischer Iván. A Channel Classics új felvételéről  Mácsai János, Fazekas Gergely és Ujházy László beszélgetett. 2012 szeptember 10.)